Globális Perspektíva (34)

Hol van az USA?

Az utóbbi időben válság bontakozott ki Törökország és az Egyesült Államok között a terrorszervezet támogatása és a fogva tartott Brunson tiszteletes ügye miatt. Ezt a válságot hajlamosak a török-amerikai kapcsolatok oldaláról értelmezni. A viták nagyrészt ebből a nézőpontból folynak.

Kétségtelenül jogos ok van arra, hogy a a válságot a török-amerikai kapcsolatok szempontjából értelmezzék. Még ha az USA annak tulajdonítja is, hogy a dolgok eddig jutottak, hogy Törökország S-400 rendszert vásárolt Oroszországtól, a világ lelkiismeretének hangja lett, mikor az Egyesült Államok Jeruzsálemet fogadta el Izrael fővárosának, végül pedig a Brunson-ügy miatt, Törökország nem így látja a helyzetet. Törökország szempontjából például a probléma az általa terrorszervezetnek tartott PYD/YPG által egy terrorista állam létrehozása, vagy hogy a Törökország szeptember 11-éjét jelentő július 15-i puccskísérlet felelőse, a FETÖ vezetője luxuskörülmények között él az Egyesült Államokban, és a Törökország által megküldött dokumentumok ellenére semmilyen lépést nem tettek ellene. Az alábbi példa jól mutatja, hogyan értelmezi az Egyesült Államok viselkedését a török közvélemény: ahogy az USA fogadná azt, hogy Oszama bin Ladent vendégül látják egy másik országban, s az USA mexikói határán segítenek az Al-Kaidának egy terrorista államot létrehozni, épp úgy reagál a török közvélemény az Egyesült Államok viselkedésére.

Az érthető okok ellenére hiányos értékelés lenne a válságot csupán a török-amerikai kapcsolatok keretében értelmezni. Mert az Egyesült Államok nemcsak Törökországgal él meg válsághelyzetet. Sokkal nagyobb válság zajlik Kínával, Oroszországgal és az Európai Unióval, főként Németországgal. Sőt, ami nagyon ritkán fordult elő az USA történelmében, még Mexikóval és Kanadával is válsághelyzet alakult ki. Ne is említsük az Észak-Koreával és Iránnal fennálló krónikus válságot...

ezért a Törökország és az Egyesült Államok közötti válságot nem helyes csupán a két ország viszonylatában értelmezni.

Az sem helyes, ha ezt a válságot egyedül a Trump-kormány fejére olvassuk. Kétségtelen,hogy vannak a Trump-kormányból fakadó dimenziói. Ezzel együtt az amerikai kormány és a világ csaknem egésze között kibontakozott válságnak sokkal mélyebb gyökerei vannak. Ezeket a következőképpen számolhatjuk elő:

Az USA globális szinten megélt, sőt, talán okozott válságok egyik legfontosabb oka az, hogy az ország nem elég nyereségesen került ki a globalizációból. A globális versenyben az USA és vállalatai lemaradtak. A globális versenyből nem az USA vagy az Európai Unió, hanem Kína, India, Brazílis és Törökország került ki a legnagyobb nyereséggel. Ez a folyamat többször válságba sorolta az amerikai gazdaságot, miközben ezen országok nemzeti jövedelme többszörösére nőtt. Ebben a folyamatban az USA hegemóniája igencsak megkérdőjeleződött.

Mivel egyértelmű, hogy az Egyesült Államok nem nyert eleget a globális versenyből, nyitásból, szabadpiaci gazdaságból, s ez haragjának egyik legfontosabb oka, egyes véleményvezéreknek és vezetőknek meg kellene már változtatniuk a gondolkodásukat a globalizációval kapcsolatban. Újra át kell gondolniuk azt a konformizmust, hogy a fejlett országoknak többet ad a globalizáció, s hogy a gazdagok gazdagabbak, a szegények pedig szegényebbek lesznek általa.

Mivel országuk nem nyert eleget a globalizációból, a Trump-kormány szabadpiac-ellenes, globalizáció előtti politikájához tér vissza. A növekvő adók, vámok, külföldre menekülő tőke és vállalatok visszahívása mind ennek a politikának a következményei. Ez a politika korlátozza a világkereskedelmet, s a többi országgal együtt az Egyesült Államok számára is ártalmas. Legrosszabb hatással pedig a végfelhasználóra van, mert a növekvő adók, vámok emelik a termékek árát is.

A második ok, ahogy a múlt héten is írtunk róla, az Egyesült Államok kormányában egyre nagyobb a vallási csoportok, szekták befolyása. A jeruzsálemi és Brunson tiszteletessel kapcsolatos döntést és a többi hasonlót lehetetlen mással magyarázni. Hadd emlékeztessek ismét arra, hogy Mire Person alelnök és az ifjabb Bush is a karizmatikus egyházak követője.

Másik okként említhetjük az Egyesült Államok kormányválságát. Számos ügyben a Pentagon, a Fehér Ház és a külügyminisztérium másként gondolkodik és viselkedik. Az amerikai társadalom különböző koalícióinak reakciói és elvárásai is egyre inkább megnehezítik a Fehér Ház dolgát. A Trump-kormányon belüli feszültség egyik fontos oka ezen koalíciók keretében hangoztatott vélemény Trump elmozdításáról.

Mit kell tenni az Egyesült Államok és Törökország között kibontakozott válság kapcsán, még a két ország kapcsolatain túl?

Kétségtelen, hogy az ügynek olyan vetületei vannak, amelyek az USA-n és Törökország túl más országokat és az egész emberiséget is érintik.

Az USA politikájának szempontjából nézve visszatérnek a zárt gazdasághoz, növelik a vámokat és korlátozzák a szabadpiaci gazdaságot. Ez a korlátozás minden ország és egyén számára káros. Az USA politikája, melyet főként Kína felemelkedése ellen fejlesztett ki, részben érthető. Ezzel együtt a Világkereskedelmi Szervezetnek, a Világbanknak és más szervezeteknek közösen kell kiállniuk a mindenki számára ártalmas politika ellen. Minden ország számára fenyegetést jelent, ha az USA játékszabályai szerint kell játszani.

Jól tudjuk, hová sodorták a világot II. Világháborúban a nácizmus, fasizmus, én ma a Közel-Kelet szélsőséges vallási irányzatai. Hasonlóképpen az sem jelent jót az emberiség számára, ha az amerikai kormány a cionista keresztényeknek is nevezett karizmatikus, evangéliumi közösségek szélsőséges befolyása alá kerül. Ennek a veszélynek már a szabadság- és többségpárti liberális amerikaiak is tudatában vannak. Ezen csoportok küzdelme a racionalitásért, szabadságért és többségért rendkívül értékes az emberiség számára.

Az országok időről időre társadalmi, gazdasági, politikai vagy kulturális válságokat élhetnek meg. Ebben a helyzetben jövőképpel rendelkező vezetőkre van szükség, akik az országok a válságból kivezetik. A Trump-kormány nem túl reménykeltő ebben a tekintetben. S még szomorúbb, hogy ebben nincs egyedül. Számos európai országot a jövőben nem reménykedő, jövőképpel nem rendelkező vezetők vezetnek.

Ne veszítsük el a reményt, de a világ, a globális politika sajnos nem ígér fényes napokat.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzését nyújtottuk át.