A Ciprusi Békehadművelet

Törökország a Ciprusi Békehadművelet előtt a nemzetközi szerződések keretében a garantőr országoknak s a szigeten a vezetők közreműködésével a diplomáciai kísérleteknek adott elsőbbséget.

Törökország a ciprusi török nép szabadságát, békéjét és jólétét biztosítandó, 44 évvel ezelőtt indított Ciprusi Békehadművelethez vezető időszakban a nemzetközi szerződések keretében a garantőr országoknak s a szigeten a vezetők közreműködésével a diplomáciai kísérleteknek adott elsőbbséget.

Miután a diplomáciai kísérletek viszonzatlanok maradtak, a Török Fegyveres Erők 1974. július 20-án indított Békehadművelet hozott békét a szigetre.

A ciprusi helyzet a Békehadművelet előtt

A Törökország és Görögország által 1959. február 11-én elfogadott, Nagy-Britannia és a két ciprusi közösség vezetői által is elfogadott Zürichi és Londoni Egyezmény Törökország, Görögország és Nagy-Britannia garanciájával függetlenséget, a két közösségpartnerségét társadalmi téren pedig autonómiát ígért.

A sziget két népe közötti partnerséget nemzetközi szerződésben lefektetve 1960-ban létrejött a Ciprusi Köztársaság, a ciprusi török és görög nép egyenlő jogait és helyzetét elismerve.

Az ezt ellenző ciprusi görög fél megpróbálta a ciprusi törököket kiszorítani a társadalomból, izolálni és a szigeten lévő jelenlétüket megszüntetve utat nyitni az Enózisz (a Görögországhoz való csatlakozás) előtt.

A ciprusi görögök egyoldalúan eljárva 1963-ban erővel eltörölték az alkotmányt és megszüntették a Ciprusi Köztársaságot.

A görögök az Enózisz érdekében felfegyverkeztek, s 1974-ig fokozódtak a ciprusi törökök elleni támadások és elnyomás.

A hadműveletet elkerülhetetlenné tévő folyamat

Miután 1960-ban a ciprusi törököket eltávolították az államvezetésből, a ciprusi görögök között véleménykülönbségek támadtak.

Az EOKA tagjai közötti véleménykülönbségek nyitottak utat a Törökország beavatkozásától tartó s a törököket gazdaságilag aláásni kívánó Makarios görög vezető és a régi junta-tagok részvételével létrejött EOKA-B tagjai szembenállásának.

A görög junta-tagok támogatásával 1984. július 15-én az EOKA vezetője, Nikos Sampson puccsot hajtott végre Makarios ellen, hogy a szigetet Görögországhoz csatolja, rövid időre megkaparintotta a hatalmat s véget vetett Ciprus szuverenitásának és területi egységének.

Diplomáciai próbálkozások Törökország lépése előtt

Törökország először az 1960-as garantőri egyezményben kikötött kötelességei teljesítésével próbálkozott.

Ennek keretében 1974. július 17-18-án Nagy-Britannia és Törökország között tanácskozást tartottak a puccs után teendő lépésekről. Garantőr országként Görögországot is meghívták, ám a görögországi junta vezetősége nem ment el.

Bülent Ecevit akkori török miniszterelnök a James Callaghan brit külügyminiszterrel folytatott tárgyaláson a közös beavatkozást ajánlotta.

Nagy-Britannia elutasító válaszára Törökország a garantőri egyezményben kikötött kötelességei teljesítve és a ciprusi törökök biztonságát szem előtt tartva 1974. július 20-án elindította a Békehadművelet. Ezzel megelőzte Ciprus Görögországhoz csatolását és megvédte a ciprusi törökök biztonságát.

A török békehadművelet ugyanakkor a görög junta uralmának is véget vetett, s demokráciát hozott az országba.

A hadművelet második üteme előtt folytak a diplomáciai erőfeszítések.

Törökország 1974. július 20-án felhívást intézett Nagy-Britanniához és Görögországhoz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 353. számú határozata alapján kezdjenek tárgyalásokat.

Erre a három garantőr ország 1974. július 25-30-án Genfben találkozott, s külügyminisztereik 1974. július 30-án aláírták a Genfi Dekrétumot. Ennek kikötése az volt, hogy Görögország és a ciprusi görögök sürgősen elhagyják a megszállt török enklávét, s a külügyminiszterek tárgyalásba kezdenek a szigeten a béke és alkotmányos rend helyreállításáról.

A dekrétum Cipruson alapelvként elismerte két autonóm kormányzat létrehozását, a ciprusi török és a ciprusi görög társadalom számára.

A konferencia augusztus 9-én kezdődő második ütemében Görögország elutasított minden javaslatot az új alkotmányos rend kialakítására a szigeten, s az új alkotmánnyal kapcsolatos megegyezés alapfeltételének a török csapatok kivonását szabta meg.

Miután Görögország közölte, hogy sem milyen, az 1960-ban bevezetett megoldáshoz hasonlót nem fogad el, a konferencia augusztus 14-én eredmény nélkül zárult, és megkezdődött a Ciprusi Békehadművel második üteme.

Miután a hadművelet sikerrel végződött, 1975. február 13-án megalapították a Ciprusi Török Szövetségi Államot. Az országgyűlés döntése alapján 1983. november 15-én pedig megalapították az Észak-ciprusi Török Köztársaságot (KKTC).