Képzeljük el

Képzeljük el a következő forgatókönyvet: az USA legerősebb szövetségesének Központi Katonai Parancsnoki Tanácsa egyértelműen kijelenti az AL-Kaidával való partnerségét. És nem elégszik meg ennyivel, hanem a tulajdonában lévő legmodernebb fegyvereket, lövedékeket és bombákat is rendelkezésére bocsátja. És azt mondja: „Az Al-Kaida a szövetségesünk. Mi a szövetségeseinknek a legjobb fegyvereket és felszereléseket biztosítjuk!”

Ugyanennek a szövetséges országnak a Központi Katonai Parancsnoki Tanácsa azt is kijelenti:

„Afganisztán népe a szövetségesünk. Országunk ellenzi minden terrorszervezet, elsősorban pedig az Al-Kaida működését. Az országunk és Afganisztán között fennálló szövetséget nem lehet ilyen könnyen lerombolni vagy megrontani. Nemzetünk és Afganisztán sorsa összefonódik ezen a földrajzi helyen.”

Mi lenne, ha ezt követően ennek az országnak a védelmi minisztere kiállna a sajtó, elé, és közölné, hogy fegyvereket küldenek az Al-Kaidának?

Tegyük fel, hogy a példaként felhozott kijelentések az Egyesült Királyságtól származnak. És vajon ezeket követően hogyan viselkedne az USA az Egyesült Királyság kormányával szemben? Vajon nem irányítaná-e az Indai-óceánon vagy a Földközi-tengeren lévő bázisain található rakétákat Londonra vagy a Naval Service-re?

Nem rázná fel az USA az egész világot? Nem bélyegezné-e Nagy-Britanniát a terrorizmust támogató országnak az egész nemzetközi közösség előtt?

De mindez csak kitaláció. De nézzük a következőket:

Az EUROCOM az USA európai hadereje parancsnokságának rövid neve.

Szoros egyetértésben van Törökország szíriai politikájával, kifejezi hajlandóságát, hogy a térségben együttműködjön Törökországgal. Ezt a hajlandóságot Washington ellenében nyíltan ki is fejezi.

Ez a parancsnokság támogatja Törökország pufferövezet és biztonsági zóna kialakításról szóló javaslatait. Hozzánk hasonlóan őket is zavarja a PYD, Törökországhoz hasonlóan a Szabad Szíriai Hadsereget (FSA) támogatják, és kezdenek eredményeket elérni.

A CENTCOM pedig az USA központi hadereje parancsnokságának rövid neve.

Ők másképp gondolkodnak. Pont ellentétesen az európai haderők parancsnokságával, közel állnak a Szíriában az ILIÁ-hoz hasonló mértékben veszélyes PYD terrorszervezethez. Fel akarják darabolni Szíriát, és a kurdokat is elűző PYD folyosóját védelmezik. A CENTCOM nyíltan védelmezi Szíria állami és területi egységének megsértését: ezt a véleményét akár a parancsnokok soraiban ülő tábornokok, akár a finanszírozott kiadványok és szervezetek útján is nyíltan kifejezi.

Az USA központi haderejének parancsnoksága sajnos Barack Obama elnök szavain keresztül is gyakorta kifejezi a Törökország javaslatait elutasító véleményét. Törökország a belháború kezdetétől fogva javasolja szövetségeseinek, hogy a civilek védelme és a nagy menekülthullámok megelőzése érdekében alakítsanak ki repüléstilalmi övezetet. Természetesen amikor itt szövetségest mondunk, az alatt az USA-t kell érteni.

Törökország civilek védelmére és az ellenőrizetlen bevándorlás megelőzésére irányuló javaslatát Obama elnök hevesen elutasítja. Nem sok idővel ezelőtt mondott ismét nemet a pufferövezet és biztonsági zóna kialakításról szóló javaslatára. És nem elégedett meg ennyivel, hanem hangsúlyozta: „A repüléstilalmi övezet nem megoldás a szíriai problémára.”

nem sokkal Obama elnök után színre lépett John Kerry amerikai külügyminiszter, és kijelentette, hogy „a repülést korlátozni kell”, Törökország javaslatát támogatta.

Rendkívül súlyos ellentmondásra derült fény. Az elnök és a CENTCOM egy véleményen van, az EUROCOM és a külügyminiszter azonban egy másikon. És ez a két vélemény pedig homlokegyenest ellentmond egymásnak.

Kívülről nézve az USA olyan ország benyomását kelti, amely nem tudja, hogy mi a célja a megtett lépésekkel.

Elsősorban arról beszélnek, hogy a „szövetségesüknek” nevezett Törökországban és számos más országban is terrorlistán lévő és mostanáig földjeikről több százezer civilt fegyverrel elűző, több ezer kurdot lemészároló és több száz gyermeket elrabló és harcra kényszerítő PYD-nek nehéz fegyvereket adnak. Másrészt pedig Törökországnak is fontos üzenetet küldenek.

Egyrészt az Egyesült Államok ezzel a politikai képpel egy semmivel sem elégedett, összezavarodott gyermekre emlékeztet.

Másrészt, elsősorban Törökország, de az összes, szíriai politikájukat ellenző szövetséges előtt nevetségesnek tüntetik fel magukat. Mintha olyan képet festenének magukról, hogy nem akarnak stabilitást Szíriában, hanem azt akarnák, hogy meg legyen osztva.

Az USA az I. és a II. Világháborúban, és szükség esetén a hidegháborúban is kialakított diplomáciai taktikája és stratégiái cáfolják az első lehetőséget. És reméljük, hogy a második lehetőség is csak a mi képzelgésünk. Azonban minden egyes elmúló nappal egyre inkább úgy tűnik, hogy nem képzelgésről van szó. És a NATO történetében először fordul elő, hogy egy szövetséges egy olyan terrorszervezet ellen harcol, amelyet egy másik szövetséges szerelt fel, és támogat katonai tervekkel, stratégiával, logisztikai és tanácsadói szolgálattal. Ez a helyzet súlyos csapást mért a NATO komolyságára, hitelességére és létezésének okára. Remélem, hogy a NATO többi partnerének sikerül visszafordulnia abból a sötét alagútból, amibe az USA belefutott.