Kapcsolat Afrikával egy többpólusú világban

Afrika megérdemli, hogy egyenrangú partnerként kezeljék a világszínpadon, békére, igazságosságra és stabilitásra van szüksége, nem pedig a kihasználás újabb formáira.

Kapcsolat Afrikával egy többpólusú világban

Afrika hatalmas kontinens, egymagában egyetlen partnerségi modell sem képes kezelni társadalmi, gazdasági és földrajzi diverzitását. Afrikához többszintű hozzáállással kell közeledni egy sokpólusú világban. Törökország ezzel a mentalitással próbált kapcsolatot teremteni Afrikával az elmúlt évtized során.

Az afrikai nemzetek továbbra is a gyarmatosítás, polgárháborúk, terrorizmus, korrupció örökségével, az infrastruktúra hiányával, fejlődési és környezeti problémákkal küzdenek. Ugyanakkor hatalmas potenciállal is bírnak a természeti erőforrások, fiatal és dinamikus népesség és a világra való nyitottság formájában. Mióta Törökország 2005-ben megkezdte az afrikai nyitás politikáját, odafigyel ezekre a potenciálokra, aminek meg is van az eredménye.

Példa erre Törökország kapcsolata Szomáliával. A török fejlődési modell Szomália számára működik, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az ország megfékezze az erőszakot, bizonyos szintű rendet, politikai képviseletet és jólétet alakítson ki. Bár még mindig küzd a terrorizmussal, szegénységgel és a központi kormány hiányával, Szomália jobb hely, mint 5 éve volt. A török kormány és civil szervezetek sokat fektettek Szomáliába, hogy a szomáliaiak képesek legyenek saját lábukon megállni, és nem egy újfajta függést és kihasználást hoztak létre.

Az elmúlt évtizedben Törökország afrikai külképviseleteinek számát 12-ről 39-re emelte (41 2018-ban), és 5-6-szorosára a kereskedelem volumenét. Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök 24 afrikai országba látogatott el, és 2 Törökország – Afrika csúcstalálkozót tartott.

Gazdasági fronton számos afrikai ország küzd szegénységgel és munkanélküliséggel annak ellenére, hogy erőforrásokban gazdagok. A Világbank elemzése szerint „a régió kilátásai továbbra is kihívásokat rejtenek, a gazdasági fejlődés jóval a válság előtti szint alatt marad. A mérsékelt növekedés hatására csak lassan nő az egy főre jutó jövedelem, ami csökkent 2016-17-ben, és közel sem elegendő a szegénység csökkentéséhez.” De ugyanez a jelentés azt is megjegyzi: „a szubszaharai Afrikában várhatólag fokozatosan nő az aktivitás, a fejlődés 3,2%-ra nő 2018-ban, és 3,5%-ra 2019-ben, ahogy az árak stabilizálódnak és a belső kereslet lassan nő, amit segít a lassuló infláció és a pénzpolitikai enyhítések.”

Nincs ok arra, hogy az elkövetkező évek ne legyenek jobban Afrika számára. Ahogy a globális gazdaság súlypontja elmozdul a nem nyugati országok felé, az afrikai nemzetek számára is új lehetőségek merülhetnek fel a gazdaság bővítésére. A globális kereskedelem és befektetés jó szemmel nézheti Afrikát, ha megfelelő nemzeti prioritásokat határoznak meg, és ezeket fegyelemmel és eltökéltséggel követik.

Ebben a helyzetben látogatott Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök három afrikai országba, Szudánba, Csádba és Tunéziába. A látogatás, amely köztársasági elnöki szinten az első volt ezekbe az országokba, a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére koncentrált, és több területen néhány tucatnyi szerződést is aláírtak.

Szudánban a fogadtatás valóban figyelemre méltó volt, több ezren ünnepelték a látogatást és kifejezték reményeiket a közelebbi kapcsolatokra. Kartúm mellett Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök Port Sudan városát és a történelmi Savakin szigetet is meglátogatta, amelyet a zarándokok évszázadokon át használtak kikötőnek. A Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (TIKA) két mecsetet és egy kikötői épületet is felújított a szigeten, és további projektek vannak készülőben. Egyéb nagy projektek mellett Törökország mezőgazdasági kezdeményezést is indít Szudánban.

Hasonló volt a helyzet Csádban, ahol mintegy 150 török üzletember találkozott a csádi kollégákkal, hogy befektetési lehetőségekről tárgyaljanak. Csád a világ egyik legszegényebb országa, melynek több szinten van szüksége konstruktív és fenntartható segítségre.

Tunéziával Törökország hosszú ideje ápol történelmi és kulturális kapcsolatokat, a hivatalos ügyek kiterjednek a kétoldalú gazdasági kapcsolatokra és politikai kérdésekre, beleértve Jeruzsálem kérdését, vagy a kapcsolatot Katarral és a többi Öböl-országgal. Törökország és Tunézia megerősítette partnerségét ezekben és egyéb régiós problémákban. Törökország az arab tavasz kezdete óta Tunézia mellett állt, hitelnyújtással, a biztonsági erők képzésével és felszerelés biztosításával.

Meg kell jegyezni, hogy az afrikai országok rendkívül pozitív szerepet játszottak az ENSZ Közgyűlés Jeruzsálemmel kapcsolatos szavazásán, mely elutasította az Egyesült Államok Jeruzsálemet egyoldalúan Izrael fővárosaként elfogadó döntését. Nem meglepő ez, hiszen az afrikai nemzetek értik a legjobban a palesztin nép szenvedését, mivel ők maguk is a gyarmatosítás, megszállás, apartheid és kollektív büntetés áldozatai voltak az elmúlt századokban. Többek között a globális afrikai hozzáállás a palesztin kérdéshez is azt bizonyítja, hogy az afrikai nemzetek tiszta igazságérzettel és lelkiismerettel, nem pedig rövid távú gazdasági és politikai célok fényében kísérik figyelemmel a regionális és globális kérdéseket.

Afrika sokkal bonyolultabb és több szintű, mint első látásra gondolnánk. Afrika megérdemli, hogy egyenrangú partnerként kezeljék a világszínpadon, békére, igazságosságra és stabilitásra van szüksége, nem pedig a kihasználás újabb formáira. Ahogy a világ újra felfedezi Afrikát, Afrika is nyit a világ felé. Ebből pedig kölcsönös bizalmon, érdekeken és partnerségen alapuló kapcsolatnak kell születnie. Így kell viszonyulni Afrikához egy többpólusú világban.

 



Még több hír