Az Olajág Hadművelet lehetséges politikai következményei

Véget ért Törökország Afrín térségében a YPG jelenlétének megszüntetésére indított Olajág Hadművelete. Még ha a hadművelet első hónapja viszonylag nehezen is zajlott, a YPG határ menti ellenállásának megtörésével a hadművelet felgyorsult, és rövid időn belül véget ért Afrin ostroma. Eközben a YPG kiürítette a külterületeket, és Afrin központjába vonult vissza. A terv az volt, hogy itt városi harcot folytatnak ellenük, ennek ellenére a YPG a városközpontban semmi ellenállást nem tanúsított, és a Török Fegyveres Erők és a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) szinte ellenállás nélkül vette be.

Gyakran elemezték az Olajág Hadművelet katonai oldalát. De legalább ennyire fontos a szíriai válság, Törökország terrorellenes küzdelme, a Törökország és Egyesült Államok közötti szíriai rivalizálás, és a YPG-re és szövetségeseire gyakorolt hatás alakulása azután, hogy Afrin irányítása Törökország kezébe került át.

Törökország szempontjából az Olajág Hadművelet hadművelet legfontosabb eredménye a katonai értelemben vett elriasztó hatás. Az Eufrátesz Pajzsa hadművelethez hasonlítva sokkal nehezebb körülmények között, sokkal több ellenség ellen harcoló Török Fegyveres Erők sokkal rövidebb idő alatt és kevesebb veszteséggel fejezte be a hadműveletet. Törökország kinyilvánította katonai kapacitását és ennek használatára való hajlandóságát, amit Manbidzsban és az Eufrátesztől keletre is kész bevetni a YPG ellen. S mindenekelőtt az Egyesült Államoknak is felteszi a kérdést, hogy meddig és hogyan védheti a Török Fegyveres Erők ellen semmiféle ellenállást sem mutató YPG-t. Ez az új helyzet két utat hagy az Egyesült Államok előtt. Az első választás az, hogy Törökország megnyugtatására engedményeket tesz Manbidzs témájában. A második az, hogy megerősíti a YPG-nek nyújtott védelmet Manbidzsban. Valószínűbb, hogy az USA a második lehetőséget fogja választani, mivel miután a YPG nem tudta megvédeni Afrinban, tudja, hogy ha Manbidzsban sem véde meg, akkor elveszíti a szervezetet. Elképzelhető, hogy ha a Törökország – Egyesült Államok megegyezés létrejön, a YPG az Irán/rezsim szövetség felé fordul.

Az arab népesség reakciója a YPG-re

Az Olajág Hadművelet törékennyé teszi a YPG együttműködését az arabokkal Manbidzsban és az Eufrátesztől keletre. A YPG arab erőkkel Szíriai Demokratikus Erők (SDG) néven kötött szövetsége amúgy is érdekeken és az arab törzsek helyi biztonságának garantálásán alapul. A YPG az arabok által sűrűn lakott területeken szinte semmiféle fennhatósággal nem bír. Különösen Manbidzs a háború eleje óta a rezsim ellenzékeként ismert, az FSA soraiban is túlsúlyban vannak a manbidzsiak. Ezért a YPG Olajág Hadművelet során kiderült gyengesége megváltoztatja a manbidzsi viszonyokat. Sőt, Manbidszban egy ideje a helyi lakosság már a YPG ellen tüntet. A jövőben ezek az események szaporodhatnak. Az Olajág Hadművelet kinyilvánítja, hogy Törökország nemcsak beszél, hanem kész katonai erejét is bevetni, és megmutatta, hogy a YPG-nek semmi esélye ellene. Az is kiderült, hogy a nemzeti nyomás sem akadályozza Törökországot.

A YPG veresége legalább olyan fontos, mint Afrin elvesztése. Az Olajág Hadművelet legelső ütemét nem számítva szinte semmiféle ellenállást nem mutattak, harci kedvük nem maradt, és menekülve hagyták el a városközpontot. Ez a YPG szíriai erői számára felvetheti a kérdést, hogy feláldották-e magukat a PKK térségi céljai érdekében. E helyzet természetes eredménye az, hogy a közeljövőben a YPG-ben a PKK erői és a szíriai erők elkülönülnek egymástól. Ezt támogatja az is, hogy afrik központjában vita tört ki a PKK erői és a helyi fegyveresek között abban, hogy mit tegyenek. A PKK erői az utolsó napig védeni akarták Afrint, és Kandil afrini csapatai ragaszkodtak a harchoz, de a helyi erők nem engedelmeskedtek ennek, és elmenekültek.

Fokozódhat az Oroszország – Törökország együttműködés

Az Olajág Hadművelet által Észak-Szíriában kialakított új erőegyensúly befolyásolja a szíriai politikai megoldás ütemezését is. A Török Fegyveres Erőkkel együtt északra ment szíriai felkelők megerősödhetnek. Idlibben az Olajág Hadművelet végeztével a hetedik megfigyelőpontot is létrehozták. 12 ellenőrzőponttal a felkelők legalább középtávon ellenőrzés alatt tarthatják Idlibet. Így a Dzsaraboloszban kezdődő és Cisr eş-Şugurig tartó területen a FSA erői jelennek meg. A Törökország ellenőrzése alatt álló terület a rezsim számára fontos szempont lesz a tárgyalóasztalnál.

Afrin után a Törökország – Oroszország együttműködés is megerősödhet. Ha Törökország nem tud megegyezésre jutni az Egyesült Államokkal Manbidzs kérdésében, fokozni fogja a nyomást a városra. Afrin után Törökország YPG-ellenes hadmozdulatai nagyobb támogatást kaphatnak Oroszországtól, mert a YPG területei már az Egyesült Államok befolyásának területei is. Oroszország, a rezsim és Irán Kelet-Szíriában verseng az Egyesült Államokkal. A rezsimet támogató erők Darjuzzor térségében néhányszor be akartak hatolni az SDG területeire, de az Egyesült Államok kemény válaszával találkoztak. Azonban Törökország is fokozta a nyomást Manbidzsban, és az az Egyesült Államok jobban meg lesz szorongatva, az az említett szereplők számára is kedvező lehet.

Azzal, hogy a YPG elvesztette Afrint, nem maradt katonai függőségben Oroszországtól, és a terrorszervezet teljesen az USA védelme alá került. Emellett a YPG Oroszországot is felelősnek tartja azért, hogy az Olajág Hadművelet zöld utat kapott. Ezért lehetséges, hogy rövid időn belül felbomlik a Oroszország – YPG kapcsolat, ami megerősíti Törökország együttműködésének alapjait Oroszországgal, és fokozza a Törökország – Egyesült Államok közötti feszültséget.

Oroszország nagyrészt támogatta Törökországot Afrin témájában. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy ugyanez érvényes szíriai szövetségeseire, Iránra és a rezsimre is. Sőt, Irán bírálta is Oroszországot Afrinnal kapcsolatos viselkedése miatt. Ennek legnyilvánvalóbb jele, hogy az Olajág Hadművelet során a rezsimet pártoló, Irán támogatta milíciák vonultak be Afrinba. Az, hogy Oroszország pártatlan maradt Törökország és Irán/a rezsim között, a katonai fölénnyel rendelkező Törökországot helyezte előtérbe, és Törökország a YPG mellett az őket támogató síita milíciákat is célba vette. Ezért Irán hadmozdulatai kudarcba fulladtak. Azonban Oroszország feltételezhetően úgy érni, hogy a Szíriában megerősödő Irán kiegyensúlyozása miatt is szüksége van Törökországra. Vagyis Idlibben az afrinihoz hasonló tabló áll fenn. Azt is láthatjuk, hogy bár az Idlibben ellenőrzőpontokat felállító török sereg az Irán támogatta milíciák támadásainak van kitéve, Oroszország támogatja az ellenőrzőpontok felállítását.

Új erőegyensúly Észak-Szíriában

Az Olajág Hadművelet eredményei feltehetően növelik Irán és a rezsim aggodalmait. Törökország most már az FSA-val együtt nagyobb nyomást gyakorolhat a rezsim aleppói területeire. Még ha az asztanai folyamatnak köszönhetően nincsenek is harcok a két fél között, egyik sem bízik a másik szándékaiban. Irán különösen úgy gondolhatja, hogy a milíciák által ellenőrzött Nubul és Zehra települések állnak fenyegetés alatt.

Irán és a rezsim YPG/PKK iránti viselkedése határozza meg, hogy milyen utat fognak követni mostantól Manbidzsban és az Eufrátesztől keletre. A fennálló szövetségeket nézve Törökország fokozta a nyomást Manbidzsban és az Eufrátesztől keletre, amit ezek a szereplők kedvezően fognak fogadni. Azonban az USA fenyegetését másik fenyegetésnek látó FSA-val sem akarják felcserélni. Manbidzsban és az Eufrátesztől keletre az USA – YPG szövetség fenntartása előkészíti az alapot egy Törökország – Irán koordinációhoz. Azonban Irán és a rezsim ennél jobban akarhatja a YPG-t saját táborába állítani. Ennek az együttműködésnek a lehetőségét láttuk már Afrinban is. Az, hogy az USA által Szíriában elsődleges fenyegetésnek tartott síita milíciák a YPG fegyvereseivel együtt fényképezkedtek, bizonyos kétségeket keltett az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok tudhatja, hogy ha nem védi meg a YPG-t Manbidzsban, a terrorszervezet Irán felé fordulhat. Egy ilyen forgatókönyv Törökország és az Egyesült Államok közeledését jelentené. Törökország nagyon egyértelmű szövetségesei kérdésében: Törökország fenyegetésként értékel minden olyan szereplőt, amely a YPG-ven működik együtt.

[Oytun Orhan A Közel-keleti Stratégiai Kutatóközpont (ORSAM) szakértője]