Ősmadár kövületére leltek Új-Mexikóban

Őskorban élt madár új faját találta meg három kutató az új-mexikói sivatagban, a San Juan-medence Nacimiento-formációjában.

Ősmadár kövületére leltek Új-Mexikóban

 Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban közzétett tanulmányukban leírják, a fellelt fosszília mennyiben járul hozzá a dinoszauruszok nagy részének eltűnését előidéző, tömeges kihalást követő madárevolúció alaposabb megértéséhez.

A bolygókutatók szerint megközelítőleg 65 millió évvel ezelőtt hatalmas aszteroida csapódott be a Földbe a mai Yucatán-félsziget közelében. Az ütközés és utóhatása olyannyira katasztrofális volt, hogy a növény- és állatfajok mintegy 70 százalékának kipusztulásához vezetett.

A kutatók nagyjából össze tudták rakni, mi is történt a szárazföldi állatok legtöbbjével a nagy kihalás követő évmilliók alatt, de nagyon kevés adatuk van a madarakat érintően. Mivel a madárcsontok kisebbek és törékenyebbek, a szárnyasok nem kövesednek meg olyan jól, mint más állatok. Ennélfogva kevesebb nyoma marad létüknek. Az új eredmények ezért is nagyon fontosak, mivel segítenek kitölteni a családfát.

Tsidiiyazhi abini nevet kapott kövület akkor került szeme elé, amikor az egyik szerző, Thomas Williamson és ikerfiai fosszíliavadászaton jártak. Az apa később visszatért a lelőhelyre kollégáival, hogy feltárja a maradványokat, majd tanulmányozhassa őket. Nem voltak túl jó állapotban, de elegendő anyag maradt hátra, hogy nagyjából rekonstruálják a madár küllemét.

Meg tudták állapítani a kövület korát is, majd összehasonlították más, egyéb lelőhelyekről, de nagyjából ugyanezen időszakból származó fosszíliákkal. Mindez lehetővé tette, hogy a csapat kiegészítse a családfát, ami ezáltal 10 nagyobb madárcsoport meglétét jelzi négymillió évvel a kihalási eseményt követően, vagyis jóval korábban az eddig véltnél.

A kövület korát nagyjából 62-65 millió évre saccolják, ami azt sugallja, hogy a madarak igen gyorsan magukra találtak a kataklizma után.

A szerzők megjegyzik, hogy az ősmadár igencsak emlékeztet a modern egérmadárra, és egyedülálló képessége volt negyedik lábujjának megfordítása, ami lehetővé tette, hogy testével teljes hátraarcot csináljon, valahogy úgy, mint a modern baglyok.

MTI



Még több hír