A muszlim világ válsága

A muszlim világnak megvolt a maga része a késő modern korban a nehézségekből és megpróbáltatásokból.

A muszlim világ válsága

A muszlim világnak megvolt a maga része a késő modern korban a nehézségekből és megpróbáltatásokból: a jelentés és irány elvesztése, lopózó nihilizmus, az értékek tárgyiasítása, a politika halála, a kommersz és fogyasztói társadalom térhódítása, a progresszivizmus és így tovább.

A cikk címe 100 évvel ezelőtt is aktuális lehetett volna, amikor az oszmán birodalom összeomlott, s a muszlim közösség fogalma elvesztette jelentését és relevanciáját. Azóta s talán még régebb óta a válságok nem múltak el a muszlim világból. Jamal al-Din Afghani, Muhammad Abduh, Namık Kemal, Muhammad Iqbal és sok már muszlim tudós, gondolkodó és aktivista vetette fel újra és újra ugyanazt a kérdést: miért? Mivel valódi válság van, nem tehetünk úgy, mintha nem létezne.

De vajon igaz ez minden civilizációra? Spengler „A Nyugat hanyatlására” hány variáció született a korai XX. században? Nietzsche intellektuális gyermekei és unokái agonizált és talán élvezkedett a nyugati civilizáció válságán. Kérdezzük meg a kínaiakat és indiaiakat, s valószínűleg ők is hasonlókat fognak mondani civilizációik modern pályájáról.

Tehát a kérdés nem az, hogy van-e válság, vagy miért kell mindig lennie. A kérdés az, hogy a civilizáció tagjai képesek-e kreatív válaszokra a válságok legyőzéséhez, Toynbee-nak igaza volt, mikor a „kihívás és válasz” mechanizmusát nevezte egy civilizáció ellenálló-képessége és fennmaradása valódi próbájának. Egy kultúrát és/vagy nemzetet nem etnikai, vallási vagy földrajzi tulajdonságai tesznek képessé a válság legyőzésére, hanem az a képessége, hogy alkalmazkodjék a kihíváshoz és új stratégiákat, energiát legyen képes generálni az újonnan felmerülő helyzetek kezeléséhez.

Ez hiányzik ma a muszlim világból. Az Iszlámban való hit önmagában nem elegendő a társadalmi és politikai problémák kezeléséhez. A vakhit változatai sem jelenthetnek megoldást. A hívőnek el kell végeznie munkáját, és szent könyvének a saját kora valóságához kell szólnia. A Korán rengeteget beszél az emberiség sorsáról ebben a világban, és elmagyarázza, hogy hogyan kezelhetik az emberek azokat a nehézségeket és próbatételeket, amelyek e mulandó élet részei. A hit a tudás, bátorság és eltökéltség rendkívül értékes és fontos forrása. De nem szabad, hogy teológiai arroganciához és intellektuális lustasághoz vezessen. Ha ez megtörténik, a hit nem ad válaszokat evilági problémáinkra.

Ugyanez az alapelv vonatkozik arra, ha másokat vádolunk saját magunk kreálta válságainkért. Igen, rengeteg hatalmi játszma zajlik. Senki nem tagadhatja, hogy rengeteg hatalmi játszma zajlik. Igen, állandó a manipuláció a jelenlegi világrendben. A globális rendszert sok mindennel lehet vádolni. Nem szolgáltat igazságot, békét és egyenlőséget, de a válasz nem csupán abban rejlik, hogy mindezt megállapítjuk és hátradőlünk, hanem abban, ha kreatív és konstruktív módon válaszolunk ezekre a kihívásokra. A muszlim országok problémáit senki nem fogja megoldani helyettük, fel kell vállalniuk a problémáikat, és saját feltételeik alapján tenni kezdeményezéseket a jelenlegi hatalmi struktúrán belül lehetséges mértékben.

Szíriától Jemenig és Palesztináig és a terrorellenes küzdelemig a muszlim országok – tisztelet a kevés kivételnek – kevés kezdeményezőképességet mutattak a játék szabályainak meghatározásában. A kölcsönös függőségen alapuló kapcsolatok, legitimitási problémák, rövid távú gondolkodás, kisebbrendűségi komplexus és a komoly gondolkodásba, oktatásba és kutatásba való befektetés hiánya a muszlim országokat passzív megfigyelővé változtatta. Szélesebb jövőképre, bölcsességre és bátor vezetésre lenne szükség. És most nagyobb szükség van rá, mint később.

A muszlim világnak megvolt a maga része a késő modern korban a nehézségekből és megpróbáltatásokból: a jelentés és irány elvesztése, lopózó nihilizmus, az értékek tárgyiasítása, a politika halála, a kommersz és fogyasztói társadalom térhódítása, a progresszivizmus és így tovább. Nagyon jól tudom, hogy sokan el sem ismerik, hogy ezek a problémák a muszlim társadalmakra is vonatkoznak. De ez egyszerűen nem igaz. Ezek a problémák valóban léteznek, és azzal kell kezdenünk, hogy elismerjük ezt az egyszerű tényt.

Emberi, természeti és intellektuális erőforrásaival a muszlim világ a mostaninál többre is képes. A muszlim nemzetek képesek megalapozni társadalmi rendjük alapjaként a békét, igazságosságot, átláthatóságot és felelősségre vonhatóságot, és ez kötelességük is. Képesek megoldani problémáikat anélkül, hogy folyton másokat vádolnának értük, és ezt meg is kell tenniük. Az erkölcsi konformizmus és intellektuális lustaság hamis magabiztosságot adhat, de nem segíthet problémáink megoldásában. És ezt megtehetjük anélkül is, hogy hátat fordítanánk a világ többi részének.



Még több hír