Napirendi Elemzés (36)

A SETA (Politikai, Gazdasági és Társadalmi Kutatási Alapítvány) kutatója, Can ACUN elemzése a témáról.

Napirendi Elemzés (36)

Törökország és Oroszország között a 2015-ös repülőgép-válságot követően a bilaterális kapcsolatok újra rendeződtek. A helyreállt kapcsolatok gyors fejlődésnek indultak, és komoly előrelépés mutatkozott politikai, diplomáciai, katonai és gazdasági területeken is. A török-orosz kapcsolatok gyors fejlődésében fontos szerepet játszottak a két ország vezetői közötti személyes kapcsolatok, a közös érdekekre fókuszáló együttműködések, valamint az utóbbi időszak amerikai magatartása miatt érzett nyugtalanság is. Azonban még ha számos területen fejlődésnek is indult a két ország közötti kooperáció, több más területen továbbra is fennmaradnak a nézetkülönbségek.

 

      A SETA (Politikai, Gazdasági és Társadalmi Kutatási Alapítvány) kutatója, Can ACUN elemzése a témáról.

 

Putyin orosz államfő a Törökország és Oroszország közötti kapcsolatok fejlődéséről szólva azt mondta, hogy „a Törökországgal fennálló kapcsolataink mélyebbé is válnak, és újabb tartalmi elemekkel is bővülnek”. Ez lényegében jól összefoglalja a Törökország és Oroszország közötti kapcsolatok fejlődését.  A két ország közötti kapcsolatok fejlődése különösen az energetikai és gazdasági területen bír nagy jelentőséggel. Zadornov korábbi orosz pénzügyminiszter kijelentése, miszerint „Fontos gazdasági kapcsolataink vannak Törökországgal. Törökország egyike Oroszország tíz legfontosabb kereskedelmi partnerének”, ebben a kontextusban bír jelentőséggel. Hiszen Az Orosz Szövetségi Vámhivatal (FTS) adatai szerint az idei év első 6 hónapjában Törökország 37 százalékos növekedést mutatva, 13,3 milliárd dollárra emelkedő kereskedelmi forgalmával Oroszország negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere lett. Ugyanekkor az orosz turisták Törökországba való jövetele a kétoldalú kapcsolatok szempontjából szintén nagy jelentőséggel bír. Az Oroszországból érkező turisták számának folyamatos növekedése miatt elégedettségének adott hangot Çavuşoğlu is, aki hozzátette, hogy örömmel tölti el, amiért idén 6 millió orosz turistát látnak vendégül Törökországban.

Az energetika területén olyan fontos projektek találhatóak, mint a két ország által közösen működtetett Akkuyu Atomerőmű és a Török Áramlat. Az Akkuyu Atomerőmű Törökország energiaszükségleteinek 10%-át fogja fedezni, és a növekvő török gazdaság energiaszükségleteinek biztonságos kielégítésének tekintetében stratégiai jelentőséggel bír. Ugyanígy a Török Áramlat projektje is fontos szerepet játszik az ország energiaszükségleteinek kielégítése és biztonságának szavatolása szempontjából. A Török Áramlat projektjének második fázisában azt tervezik, hogy meghosszabbítják azt a Balkán országok felé. Ez fontos lépést jelent Törökország azon stratégiai tervének irányában, hogy az ország átmenő-energiaszállítási útvonal legyen.

Az energetikai és gazdasági együttműködés mellett fokozódik az Oroszország és Törökország közötti katonai együttműködés is. Különösen az mélyíti el a kétoldalú kapcsolatokat, hogy Törökország S-400 rakétavédelmi rendszereket vásárol Oroszországtól, és az átadás hamarosan, 2019-ben fog megvalósulni. Ezzel összefüggésben az orosz állami hadiipari vállalat, a Rosztech nemzetközi együttműködésért és regionális politikákért felelős igazgatója, Viktor Kladov azt mondta: „Világosan kijelenthetem, hogy az S-400-ról szóló megállapodás fontos lépést jelent az országaink közötti katonai-technológiai együttműködés megerősítése és fejlesztése tekintetében. Semmi akadályát sem látom annak, hogy más ipari szektorokban is továbbfejlesszük az együttműködésünket.”

Az Oroszország és Törökország közötti kapcsolatok fejlődése miatt leginkább az Amerikai Egyesült Államok nyugtalankodik. Az S-400 légvédelmi rendszerek vásárlása miatt az amerikai illetékesek azzal fenyegetik a törököket, hogy leállítják a Törökország partnerségével készült F-35-ös vadászgépek Törökországnak való eladását. Sokatmondó Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter azon nyilatkozata, miszerint Törökország számára az S-400 nem preferencia kérdése, hanem kényszerhelyzet. A NATO-tagországok Törökország kérései ellenére sem hajlandóak légvédelmi rendszereket eladni az országnak. Ugyanígy a Törökország és az Amerikai Egyesült Államok között zajló FETÖ, PKK/YPG és Brunson-krízisek is visszavetették a két NATO-szövetséges közötti kapcsolatokat. Donald Trump amerikai elnök döntése a Törökország elleni szankciókról negatív irányban hatottak a két ország közötti kapcsolatokra. Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter moszkvai kijelentését, miszerint „az Oroszország és Törökország közötti kapcsolatok némelyeket továbbra is irigységgel töltenek el”, ebben a kontextusban kell értelmezni.

Csakhogy, még ha pozitív irányban is fejlődnek a török-orosz kapcsolatok, a két ország között továbbra is fontos nézetkülönbségek állnak fenn. Különösen a szíriai konfliktussal összefüggésben, még ha Törökország és Oroszország az asztanai folyamatban együtt is működnek, de az alapvető hozzáállásuk mégis ellentétes egymással. Ha Oroszország megengedi és támogatja az Aszad-rezsim támadását Idlib ellen, ezzel Törökország komoly menekültválsággal fog szembenézni, és ez meg fogja rongálni a kétoldalú kapcsolatokat is. Hasonló jellegű Törökország szembenállása a Krím orosz annexiójával és a krími törökökkel szemben alkalmazott orosz politikával összefüggésben. Ráadásul számos területen, így a hadiiparban is fejlődik a Törökország és Ukrajna közti együttműködés. Törökország Ukrajna kérdésében nem támogathatja az orosz politikát. Végül pedig, bármennyire is fejlődnek a Törökország és Oroszország közötti kapcsolatok, Törökország NATO-tag.



Még több hír