Globális Perspektíva (35)

Elegendő-e csupán a megfelelő álláspont/jövőkép?

Globális Perspektíva (35)

Korábbi írásunkban utaltunk arra, hogy a Nyugatot is beleértve a jelenségeknek, fogalmaknak, problémáknak soha nem szabad veszteségtudattal megadni magunkat, s értékeinket az általános alapelvek keretében, analitikus módon, magabiztosan kell megközelíteni.

De elegendő-e magában a helyes nézőpont és a megfelelő jövőkép? Megoldhatja-e a problémákat pusztán a megfelelő nézőpont?

 

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL elemzése a témában...

 

A helyen álláspont, jövőkép, perspektíva kétségkívül talán a legalapvetőbb minden probléma megoldásában, minden cél elérésében. Ha rossz irányba haladunk, csináljunk bármilyen jó dolgokat is, nem fogjuk elérni a kijelölt célt. Másrészt ugyanilyen nagy probléma, ha nem tudjuk, mi a célunk. Ha egy hajó nem tudja, merre halad, semmilyen szél nem segítheti. Ezért az életben minden folyamat, esemény, fogalom ellenében először is vitathatatlanul fontos a megfelelő álláspont, perspektíva. De ha nem teszünk semmi mást, elegendő csupán a megfelelő hozzáállás? Ezen el kell gondolkodni. Mert az értelmiségiek sokszor elegendőnek tartják pusztán a gondolati vitát. A konkrét termelést, munkát nem folytató, kávéházi sarkokban, kis csoportokban folytatott elméleti vitáknak túlzott jelentőséget tulajdonítanak. Megoldhatjuk-e a muszlim világ problémáit pusztán helyes gondolkodással? Meddig juthatunk gondolkodással?

A gondolatok kétségkívül értékesek. Hosszú távon az emberi történelmet a gondolatok változtatták meg. Ezzel együtt a valódi gondolatok azok, amelyek nem maradnak meg elméleti szinten, hanem cselekvéssé válnak. Az életet nem absztrakt gondolataink, hanem az ezek alapján tett lépések alakítják.

Ha helyes állásponttal és jövőképpel bírunk, de nem teszünk semmit ezek alapján, s jövőképünk saját magunkkal kezdve nem változtatja meg környezetünket, akkor mi változhat pusztán a jövőkép alapján? Lehet csodás jövőképünk, de ülhetünk tovább, ahol addig is ültünk, vagy alhatunk tovább, ahol addig aludtunk. Ezért ha azt gondoljuk, hogy csupán gondolati vitákkal, gyakorlatba át nem ültetett gondolatokkal, nem alkalmazott megközelítésekkel bármit is megváltoztathatunk, azzal csak magukat tévesztjük meg.

Másrészt viszont hiába van bármilyen helyes jövőképünk, ha elszakadunk a valós élettől, és elefántcsont-toronyban maradunk. A nem alkalmazott, élettapasztalattól mentes, elefántcsont-toronyban született gondolatok sokszor inkább ártalmasak. A történelem sajnos tele van az élettapasztalattól mentes elméletek okozta károkkal. Az életet megállító, az élettől elszakadó, minden területét átfogó, egyoldalú jövőkép, paradigma félelmetes eredményeket hozhat. Ezért a helyes álláspont vagy jövőkép csak az élettapasztalattal együtt, az életen belül és az életen belülről alkotható meg vagy vezethető be. Az Iszlám vallás nem egyszerre és elvont módon, hanem időben megosztva, s gyakran konkrét események kapcsán, az életbe beépülve született és teljesedett ki.

Ma mindenek ellenére nem vagyunk túlzott bizonytalanságban annak kapcsán, hogy hogyan kell viselkednünk, mi a dolgunk, milyen úton kell járnunk. Az általános alapelvek egyértelműek. Ma legnagyobb problémáink közé tartozik a helyes perspektívába nem illeszkedő, szavainkhoz nem illeszkedő teljesítményünk. Valamint az, hogy a szavainkkal ellentétben nem cselekszünk, tehetetlenek vagyunk. Nem cselekszünk annak megfelelően, amit mondunk.

Pedig az élet hit és cselekedet. A cselekedet tevékenység, erőfeszítés, küzdelem. A küzdelem egyik fajtája, a fegyveres küzdelem, a dzsihád nagyon ritkán szükséges ebben a világban. Ezzel szemben a mindennapi életben a jóért, a szebbért, az elvhűségért, helyesért kell küzdelmet folytatnunk. Vagyis nem elég azt mondani, hogy valami jó vagy elvhű, hanem minden területen, minden erőnkkel küzdenünk kell érte.

Visszatérve az elején feltett kérdéshez, vitathatatlanul fontos a megfelelő álláspont, perspektíva minden cél eléréséhez. Mert a téves jövőkép, álláspont a céltól eltávolító katasztrófába torkolhat. Bármilyen jó is a szándékunk, a helytelen álláspont a legjobb szándékot is tönkreteheti. De a megfelelő álláspont, perspektíva önmagában nem menthet meg. Úgy gondoljuk, hogy a jövőkép belülről hajtott, s ha egyszer kifejeztük, önmagától eléri célját. Pedig önmagában a jövőkép nem hozhat eredményt. A megfelelő jövőkép csak egy helyes kezdet. Az eredményt a megfelelő hozzáállás, a célhoz vezető perspektíva tudatában tett határozott lépések és az ennek alapján végzett munka hozza el.

Ám mik ma a legnagyobb hiányosságok, amelyek nem felelnek meg a helyes perspektívának, s amelyeket meg kell változtatnunk? Ha nem látjuk saját hiányosságainkat, még ha sokszor igazunk van is, csak mások tévedéseire koncentrálva megoldhatjuk-e problémáinkat? Ha nem gyújtunk gyertyát, önmagában a sötétség kritikája hozhat-e világosságot? Ez már egy másik írás témája.



Még több hír