Globális Perspektíva (33)

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke

Globális Perspektíva (33)

Az elmúlt hetekben a nyugatra irányuló három álláspontról, a behódoló, elutasító és józan álláspontról tettünk említést.

A behódoló és elutasító álláspont egymástól függetlennek és egymásnak ellentmondónak tűnhet. Ezzel együtt a két álláspont szorosan összefügg egymással. A nyugaton élő bevándorlók, muszlimok számára mindkettő legitimitást teremthet. A saját értékeiktől teljesen elszakadt, a társadalomban elveszett behódolók a legitimitás forrásai lehetnek az elutasítók számára, és fordítva is. Másrészt viszont sem a behódolás, sem az elutasítás nem természetes viselkedésforma, s ezért nem is lehet teljesen magukévá tenni. Mindét álláspont szélsőséges, s követőinek minden nap újra legitimizálni kell. A két állapot között megfigyelhetünk átmeneteket. Valaki behódolóból elutasítóvá, vagy elutasítóból behódolóvá válhat. Ennek a helyzetnek semmi köze a vallási értékekhez, s részben megmagyarázza, hogy miért csatlakoznak az ILIÁ terrorszervezethez a kocsmát üzemeltető, alkoholt ivó, látszólag teljesen asszimilálódott egyének is.

Az elutasításnak és a behódolásnak sincs semmi haszna sem az egyén, sem a befogadó társadalom számára, és nincs jövője sem.

Nem vereségtudat, hanem magabiztos állásfoglalás.

Az elutasítás és a behódolás helyett ma a Nyugaton a Said Halim Pasa képviselte józanságra vagy magabiztos hozzáállásra van szükség. Said Halim Pasa az I. Világháború kegyetlenségei közepette a Nyugatra irányuló kritikák ellenére ma is példaértékű módon fejezte ki józan, átgondolt álláspontját.

A nyugati társadalmakban a behódolás és elutasítás forrása alapvetően az adott társadalom alapelvei. Ugyanakkor származhat a bevándorlók által magukkal hozott behódoló vagy elutasító ideológiából, kultúrából vagy vallásból is.

Például a muszlimok nézőpontjából az Iszlám, az Ádámtól az utolsó emberig mindenki problémáira választ hozó vallás nem lehet semminek az ellentéte, hanem önmagában egy tézis, jövőkép és lehetőség. Nem állhat központjában a valamivel való szembehelyezkedés. A tudást tekinti a hívő alapvető tőkéjének, arra serkentve, hogy keresse a tudást, bármilyen nehéz is megszerezni. És mi a tudás? A tudomány, a technika, a módszer, az alkalmazás.

Ebben a témában útmutató lehet Mohammed Próféta kapcsolata a mekkai hitetlen társadalommal. Ezek a kapcsolatok útmutatók lehetnek egy, a mekkainál kevésbé rossz társadalom számára is. Elmondhatjuk, hogy Mohammed Próféta háromféle kapcsolatot alakított ki a mekkai tudatlan társadalommal. Bizonyos dolgokban úgy viselkedett, mint ők: például viseletét, öltözködését, külső megjelenését tekintve nem különbözött tőlük. Ezekben a témákban a Próféta nem eszközölt változásokat. Más témákban viszont változtatást, rendezést vezetett be, például rövidebbre vágta le a szakállát. És voltak a mekkai társadalomnak olyan viselkedésformái, amelyeket teljes mértékben elutasított.

Ez a három rétegű megközelítés rendkívül fontos ma is a Keletet, Nyugatot, Délt, Északot, modernitást, posztmodernitást, globalizációt és az élet minden területét nézve. A behódoló magatartás miatt elveszítjük identitásunkat. A teljes elutasítás pedig olyan szélsőséges irányba sodorhat, mint a terrorszervezetek. Ebben a témában nagyon fontos az utolsó ottomán medinai bíró, Mecelle hozzáállása, aki azt választotta alapelvként, hogy alapjában véve minden megengedett, amíg be nem bizonyosodik róla, hogy tilos. Mecelle szerint a természetben/életben a szabadság az alap, s ez a nézőpont nagyon fontos lenne ahhoz, hogy egyek legyőzhessék a rájuk telepedett vereségtudatot.

A reformok korszaka iránt mutatott reakciók általában a kritika és az elfogadás között hullámoznak. Ezért a reformok időszaka iránti hozzáállás és értékelés nemcsak arra az időszakra vonatkozik, hanem ma is megéljük eredményeit. Hiszen nem lehetünk puszta szemlélői egy, az életet oly sok szempontból megváltoztató időszaknak. Olyan időszakok ezek, amelyek alapvetően befolyásolják az egyéneket, csoportokat, szervezeteket. Ebből a szempontból nézve akár a múlt nyugati modernsége, akár a mai Európai Unió globalizációja kapcsán értelmes álláspontot alakíthatunk ki. Egyes helyzetekben kétségkívül lesznek alternatívák, de ha azt mondjuk, hogy mindenre alternatívát dolgozunk ki, azzal saját magunkat idegenítjük el és rekesztjük ki a fejlődésből.

Ezen elvek mentén olyan álláspontot tehetünk magunkévá, mely nem behódoló és nem is teljes mértékben elutasító.

Másrészt az életet/témákat úgy kell látnunk, hogy sok mindentől nem választhatók el. Az Iszlám nem a nehézség, hanem a könnyebbség vallása; nem a szélsőségességé és abnormalitásé, hanem a középúté és normalitásé.

Végeredményben bármilyen témával találkozunk, a Nyugatot is beleértve, soha nem szabad a vereségtudatnak átadni magunkat, hanem értékeink általános alapelvei mentén, magabiztosan kell közelednünk. Ez a története a törökök útjának Khoraszanból Anatóliába és onnan Nyugatra. Gazdagabbá váltunk minden kultúrától, mellyel találkoztunk. A különbségek, melyekkel találkoztunk, nem a félelem, hanem a gazdagság forrásává váltak. A megoldás nem olyan nehéz, mint amilyennek hittük: Rumi úgy fejezi ki, hogy egyik lábunkkal szilárdan álljunk, de a másik lábunkkal nyissunk az egész világ felé. Identitásunkat megőrizve legyünk nyitottak a világunkat gazdagító, életünket megkönnyítő minden másságra…

Azonban a helyes álláspont megoldhatja-e minden problémánkat? Eljuttat-e oda, ahova jutni szeretnénk? Ezzel folytatjuk legközelebb.



Még több hír