Globális Perspektíva (31)

Nyugati civilizációhoz való háromféle hozzáállás alakult ki.

Globális Perspektíva (31)

Az elmúlt 200 évet nézve, az ottomán birodalom utolsó időszaka, a köztársaság időszaka és a jelenlegi gondolkodók esetében is az egyik alapvető vitapont, hogy hogyan álljanak a nyugathoz. A reform, civilizáció, Európai Unió és utóbbi időben a globalizáció fogalmához kötve folyó vita alapjában véve annak kiterjesztése, hogy hova helyezzük magunkat a Nyugathoz képest.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke.

Az ottomán birodalom utolsó időszakában a Nyugati civilizációhoz való háromféle hozzáállás alakult ki. A megadónak nevezhető álláspontot képviselte az İctihad folyóirat és írója, Abdullah Cevdet hozzáállása. Cevdet szerint egyetlen civilizáció létezik, a nyugati, amit jó és rossz oldalával együtt el kell fogadni. Ellenkező esetben elkerülhetetlen a megsemmisülés.

A második, elutasító hozzáállás ellenzett mindent, ami a nyugattal kapcsolatos, minden rossz forrásaként látva azt.

A harmadik megközelítés a józan vagy magabiztos, mely nem hunyt szemet a nyugat imperialista törekvései felett, de kialakított egy mérsékelt álláspontot a teljes elfogadás és elutasítás között. Azt akarja, hogy a Nyugat iránti haragunk ne akadályozza meg, hogy meglássuk a Nyugat kedvező tulajdonságait és saját kedvezőtlen tulajdonságainkat. Ennek kifejezését láthatjuk Said Halim Pasa oszmán szadrazám esetében. Pasa szerint a Keletnek és Nyugatnak jól meg kell ismernie egymást, hogy képesek legyenek együtt élni. Az ellenségességük nemcsak a Nyugat hibája, hanem a Keleté is. Pasa Taassub című munkájának célja nem a két közösség közötti gyűlölet fokozása, hanem a tudatlanság és téve gondolatok eloszlatása, melyek közéjük álltak.

 

A téves álláspontok és következményeik

Ez a vita nemcsak a múltra jellemző. Ma talán még égetőbb. A globalizációval már nem olyan egyértelmű, mint régen, hogy hol kezdődik és hol ér véget a Kelet, Nyugat, Észak és Dél. A világ sokkal összefonódottabb. Már sokkal nehezebb elkülönülve a saját határainkon belül maradni.

Ma sok millió bevándorló és muszlim él a Nyugaton. Most félretehetjük a Nyugaton kívül élő közösségeket, és folytathatjuk a Nyugaton élő közösségek álláspontjának elemzésével. Mert a Nyugaton élő bevándorló és muszlim közösségeken keresztül jobban megérthetjük a kérdést, s a téves álláspontok súlyos és pusztító következményeit. Másrészt a Nyugaton kívül élő közösségek Nyugattal kapcsolatos álláspontja sem tér el ettől.

Ma a Nyugaton élő bevándorló és muszlim közösségekben is elterjedt az ottomán korban megfigyelhető megadó vagy elutasító hozzáállás. A veszteségtudat az embert megadásra vagy ellenállásra is késztetheti.

Ausztrália, Kanada, az Egyesült Államok és a többi országban a különböző kultúrák és identitások viszonylag szabadon élhetnek. Ezért az ott élő bevándorló és muszlim közösségeket viszonylag kevés bírálat éri, s talán ezért is gyorsabban integrálódnak. Európában azonban az országok elnyomóbb, asszimiliáló politikát követnek, ezért gyakoribb a behódoló vagy elutasító hozzáállás. Az itt élő bevándorló és muszlim közösségek saját kultúrájuk, hitük és a helyi társadalom értékei között rekednek, emiatt és az állam elnyomó politikája miatt a behódolást vagy elutasítást kénytelenek választani.

Ami az elutasítást illeti, a saját identitásukkal és kultúrájukkal érkezettek, akiket a nyugati országok nem fogadnak be, vagy nem tudják magukat kifejezni, a társadalom minden értékét elutasíthatják, s egy idő után teljesen kiszorulhatnak a közösségből. Ezután nem marad képességük arra sem, hogy saját közösségüknek vagy eredeti országuknak hasznára váljanak. Ők azok, akik között a terrorszervezetek is könnyen alapot találhatnak. A nyugati erők által megszállt országok, mint Afganisztán, Irak, Líbia után a terrorszervezetekhez csatlakozók nagy részét a nyugati országokban élők adják. Ők, akik mindent elutasítanak és mindennel szembeszállnak, a megváltókat láthatják a terrorszervezetekben. Ezek a fiatalok jól beszélnek németül, angolul vagy franciául, sokan jő oktatásban is részesültek, ismerik a befogadó ország kultúráját. Az elutasítás semmit nem nekik, sem a társadalom számára, melyben élnek. Ezért az elutasítást csak a főként fenyegetésként látott szervezeteket s egyes nyugati hírszerző egységek támogatják. Ez utóbbiak az elutasítókat és nézeteiket a muszlim országokba is próbálják exportálni.

Az elutasítás ellentétes álláspont, a behódolás is megfigyelhető, a Nyugaton élő bevándorló és muszlim közösségek másik téves hozzáállásaként. Ebben jelentős a más kiutat nem hagyó állam befolyása is. A behódolók lehagyják korábbi kultúrájukat, értékeiket, hitüket, és teljesen asszimilálódnak. Azonban teljesen lemondva szabadságukról elveszítik azt a képességüket is, hogy hozzájáruljanak a társadalomhoz, melyben élnek. Előfordul, hogy úgy érezve, hasznára vannak ezzel új társadalmuknak, vagy hogy ezt várják el tőlük, folyamatosan becsmérlik saját kultúrájukat, társadalmukat, vagy eredeti országukat. Ez lehet az egyik oka annak, hogy az európai bevándorlók között egyes asszimilálódott csoportok mindig túlzottan is kritizálják a társadalmat, melyből eredetileg származnak, kultúrájukat és országukat. Ez a radikális hozzáállás, amennyiben a bevándorlókat folyton becsmérlik a közülük kikerültek, az ország vezetése, ahol élnek, hitelt ad ennek, azt eredményezheti, hogy a fogadó ország és a bevándorlók, illetve a küldő ország közötti kapcsolat még inkább elmérgesedik.

És mit eredményez a mérsékelt hozzáállás? Hamarosan folytatjuk.



Még több hír