Globális Pespektíva(9)

Február 28: A hidegháborús háttérirányítás utolsó csapása

Globális Pespektíva(9)

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Kara dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL témával kapcsolatos elemzését nyújtjuk be.

 

Éppen 21 évvel ezelőtt, 1997. február 28-án történt Törökország a modern történelem egyik legfontosabb puccskísérlete.

Törökország számára a katonai puccsok vagy puccskísérletek nem számítanak szokatlan helyzetnek. A puccsok története egyértelműen mutatja, hogy az ország tízévente szembekerül eggyel: 1960, 1971, 1980, 1997 (február 28), 2007 (április 27 ), 2016(július 15).

1997 esetében, mivel az előtte lévő puccskísérlet 1980-ban volt, azt gondolhatnánk, hogy kicsit megkésett, de a helyzetet megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy a puccsista Evren tábornok még csak 8 éve távozott a hatalomból.

Miért történik Törökországban puccs minden 10 évben?

A globális szereplők nem hagyhatják nyugton az olyan meghatározó szerepű országokat, mint Törökország. Pontosan tudnák, hogy mire lennének képesek az ilyen országok, ha békén hagynák őket. Ezért folyamatosan kontroll alatt akarják tartani az ilyen országokat. Ezt jól tudjuk Németországról is. Németország kétszer próbálta megváltoztatni a globális rendet, és veszített, alkotmányát megosztották, hadseregét és fegyveres erőit korlátozták.

Törökországban is a katonai puccsal halálra ítélt Adnan Menderes miniszterelnök éveiben ismét láthattuk az ország potenciálját. Ezért 1961-ben az alkotmányt és a választott tisztségviselőket ellenőrzés alatt tartó függőségi rendszert alakítottak ki. A tízévente bekövetkező puccsok a nemzetünket ellenőrzés alatt tartani próbáló intézkedések.

A Törökországhoz hasonló országokban történő puccsokat nem lehet csupán belső eseményekkel magyarázni. A múlt héten a CIA volt igazgatója, James Woolsey beismerte, hogy Robert Mueller ügyész az amerikai választásokba való orosz beavatkozást vizsgáló nyomozás során bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok is beavatkozott más országok választásaiba. Hasonlóképpen a törökországi 1980-as puccskísérlet után Paul Henze amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó azt mondta Jimmy Carter akkori elnöknek: „A mi fiaink győztek”!

Az 1990-es évek Törökországa szempontjából, szerintem a megölt Özal köztársasági elnök éveivel együtt Törökország úgy a gazdasági fejlődés, mint a szabadságjogok szempontjából kiemelkedő fejlődést ért el. Később a Jólét Útja idején a néhai Erbakan miniszterelnöksége alatt az ország gazdasága gyorsan fellendült. Ha a folyamat így ment volna tovább, Törökország kikerülhetett volna a kontroll alól, és saját útját vázolhatta volna fel.

Így hát ebben a környezetben történt a február 28-i puccskísérlet.

 

A február 28-i folyamat

Az események azzal kezdődtek, hogy február 28-án az ankarai Sincan kerületében a városközpontból felvonultak a tankok. Ez nagyon mindennapinak tűnhet. De ha egy olyan országban él, ahol a múltban tankokkal ostromolták a parlamentet, miniszterelnököket, minisztereket végeztek ki, akkor a tankok felvonulásánál sokkal komolyabb dolog kell ahhoz, hogy a vészjelzőt beindítsa. És az események így haladtak tovább. A Nemzetbiztonsági Tanács az akkoriban a civilekkel egyenlő számú katonai tag nyomására eseménytervet kényszerített a kormányra. Miután a katonák szándéka kiderült, az egész ország olyan előkészületekbe kezdett, mintha a barbárok rohamát várná. Az ország a korábban már elpróbált cselekedetekkel puccsba ment át. A bírók, bürokraták, kormánytisztviselők a vezérkar által kiadott tájékoztatásból próbálták megérteni, hogy milyen „reakciós fenyegetés” alatt állnak.

 

Az eredmények...

De természetesen az események nem értek ezzel véget, a puccsal megdöntött kormány, a bizonytalan koalíciós évek, az őrizetbe vett, állásából elbocsátott számtalan ember, halálok, öngyilkosságok, egy generáció, melynek ellopták a fiatalságát és a jövőjét…

Az emberi- és szabadságjogok terén elért eredményeket mind megsemmisítették, Törökország visszatért a katonai rezsim korába…

Ahogy 2002-ben láthattuk, az ország gazdasága az összeomlás szélén állt…

Korrupció, lopás és fosztogatás vádjai ...

 

És utána...

Február 28. a Törökországot kontroll alatt tartani próbáló külső és belső erők által létrehozott hidegháború utolsó öröksége. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a társadalmat és értékeit lenézve, egy dühös nacionalista hidegháborús irányítással Törökországot nem lehet kontroll alatt tartani. A globalizáció és kommunikáció kora, sokszínűsége, multikulturalizmusa jobb-rosszabb demokratikus törekvései megakadályozzák, hogy Törökország úgy lehessen irányítani, ahogy régen lehetett.

Ha ma visszanézünk, azt mondhatjuk, hogy a február 28-i hidegháborús módszer nem az irányítási rendszer kiépítésének szempontjából, hanem a nemzeti értékeket és a megbékélést jelentő vezetés felépítése szempontjából sikeres volt. Mert abban az időben a ma FETÖ néven ismert szervezeten kívül szinte minden civil és vallási szervezetet majdnem teljesen megszüntettek. Ha ma visszanézünk, jobban láthatjuk, hogy február 28 egy széles körű tisztogatást jelentett július 15. előtt. A demokratikus és civil szervezetek megszüntetése, a kialakítani kívánt új irányítás, a FETÖ terrorszervezet számára nyitott teret.

Mindezeket figyelembe véve a két ágens minden terve visszájára fordult. Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök magát meg nem adó vezetése és nemzetünk vezetőjével közös önfeláldozó felkelése. Július 15-én 250 mártírunk és 2000-nél több sebesültünk volt. De megmentettük hazánkat, jövőnket és becsületünket. Nemzetünk az egész világnak megmutatta, hogy hogyan lehet a legdemokratikusabb módon a visszájára fordítani egy puccsot.

 

Február 28 tanulságai

A globális szereplők számára nem az a fontos, hogy irányításai rendszerük mire támaszkodik, hanem maga az irányítás. Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy a globális szereplők más országokban nem a demokráciának vagy emberi jogoknak, hanem saját érdekeiknek megfelelő irányítási rendszert próbálnak kiépíteni. A globális szereplők számára teljesen mindegy, hogy ez a rendszer katonai, vallási, szekuláris vagy nacionalista.

A külső irányításra hagyatkozó rendszerek ellenszere az, hogy a rendszer minden területét meg kell nyitni a nemzet előtt. A nemzettől és politikától elrabolt, a törvényhozáshoz, felső szintű bürokráciához, akadémiához tartozó minden terület megnyitása az egyik legfontosabb lépés a háttérirányítás ellen.

A zárt és felügyelet nélküli biztonsági bürokrácia a háttérirányítás egyik legfontosabb forrása. Ezért a biztonsági bürokrácia nemzeti felügyelete, vizsgálata és irányítása elengedhetetlenül fontos.

A Törökország által nagyon drága áron szerzett tapasztalatok utat mutatnak minden nemzet számára, amely függetlenségben, szabadságban és méltóságban akar élni.

Benyújtjuk a témával kapcsolatos elemzéseinket...

 

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Kara dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL témával kapcsolatos elemzését nyújtottuk be.

 



Még több hír