A katari válság, és ami mögötte van

Hónapok óta tárgyalnak az Egyiptomhoz tartozó Tiran és Sanafir szigetek átadásáról Szaúd-Arábiának. A puccsista Sziszi támogatói között súlyos vita tárgya a szigetek átadása.

A katari válság, és ami mögötte van

Érdekes, hogy ahogy a nyugati világban szinte semmi nem jelent meg ebben a témában, úgy a Közel-Keleten sem emelte fel a szavát senki.

A két szigetnek komoly hatása van a Földközi-tengerre, így a Közel-Keletre és az egész világra is, ezért érdemes alaposan megvizsgálni, mi történik, ha átadják őket Szaúd-Arábiának. Mert kétségtelen, hogy ez a kérdés nagyon komolyan fogja befolyásolni a jövő energiapiacát.

Ez a két sziget köti össze az Akaba-öblöt a Vörös-tengerrel. A Sínai-félsziget és Tiran között 84,3 tengeri mérföld van.

A múlt héten Abdulfattah Sziszi egyiptomi köztársasági elnök által Szaúd-Arábiának adott Tiran és a Sínai-félsziget közötti tengeri utat „Egyiptom belső útjának” is nevezik a nemzetközi irodalomban. Azzal, hogy Szaúd-Arábiának adták őket, ez a státuszuk megszűnt. Mostantól az Akaba-öblöt a Vörös-tengerrel összekötő sziget új státuszt kapott. És az új státusz, elsősorban az öböl kikötőjeként, és a státuszváltozással együtt járó érdekek miatt negatív irányba mozdult el, és újabb problémát jelent minden országnak.

Miért adták Szaúd-Arábiának ezt a két szigetet, amelyek semmiféle anyagi értékkel nem bírnak, egy szál fű sem terem rajtuk, és nem rejtenek egy gramm ásványkincset sem? Ennek a kérdésnek a megválaszolásával oldhatjuk meg a rejtvényt.

Azzal, hogy Egyiptom Szaúd-Arábiának adta át a szigeteket, az Öböl bejárata „nemzetközi vízi úttá” vált. Vagyis bármely ország hajói szabadon, bárki felé történő elszámolás nélkül bemehetnek az Öbölbe. Vagyis megszűnik Egyiptom fennhatósága az Öbölbe vezető bejárat felett. Ettől fogva ellenőrzés nélkül lehet ki-be járni az Öbölbe.

Az Öbölben található Izrael Eliat kikötője. Eliattal pont szemben, a Földközi-tengeren ott van Asdód kikötővárosa. Kétségtelen, hogy Izrael vasutat fog építeni Asdód és Eliat között, hogy a Szuezi-csatorna alternatív útvonalát hozza létre. Ilyen módon az Egyiptom legfontosabb bevételi forrását jelentő Szuezi-csatorna kiváltható lesz, ezzel pedig az egyiptomi gazdaság a szó valódi értelmében megindul a lejtőn.

Az Eliat kikötő pedig a nemzetközi státusz megszerzésével a térség legfontosabb kereskedelmi kikötőjévé válik.

És ami a legfontosabb, az izraeli hadsereg előtt megnyílik a Vörös-tenger kapuja. Az izraeli hadihajók ezután horgonyt vethetnek Szomália, Jemen, vagy bármely más tengerparttal rendelkező muszlim ország partjainál, és a következő években sokszor olvashatunk majd az emiatt kirobbanó válságokról.

Izrael számára a másik előny egy alternatív útvonal az energiahordozó-szállítás előtt.

Ilyen módon súlyos csapást mérnek az Oroszország és az öböl-országok által Törökországon keresztül tervezett energiahordozó-szállító útvonalakra, ami alapjaiban rázza meg az orosz gazdaságot is.

Sziszi egyiptomi köztársasági elnök a szigetek eladására vonatkozó döntésének az egyiptomi hadsereg és igazságügy is keményen ellenállt. Azonban a Sziszi által alapított egyiptomi parlament megszavazta a döntést, és az egyezmény azonnal hatályba is lépett.

Teljesen érthetetlen, hogy az egész világot érintő kérdés felett a nemzetközi sajtó szemet hunyt.

Közismert Szaúd-Arábia, Az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein és a hasonló királyságok kormányának befolyása a médiára.

Miközben ezek az események zajlanak, az Al-Dzsazíra tulajdonosa, a katari állam rendkívül súlyos ostromot és diplomáciai válságot él át. Szó szerint az életüket veszélyeztetik. Értjük most már, hogy a szaúdiak és a velük szövetséges királyságok követelésének listáján miért az az első pont, hogy az Al-Dzsazírát meg kell szüntetni?

Az Al-Dzsazíra megfejtette a Közel-Keleten játszott játékokat, és figyelmeztette az arab közvéleményt. Ezért került az arab királyságok célkeresztjébe.

Az Egyesült Államok azzal döbbentette meg a világot, hogy csupán 5 nappal azután, hogy Katart a terrorizmus támogatásával vádolták, 10 milliárd dollár értékű fegyvert adott el az országnak. Az USA-nak feltették a kérdést, hogy miután szövetséget kötött a PKK terrorszervezet szíriai szárnyával, a PYD/YPG-vel, a terrort támogatja. Azonban kiderült a valóság, hogy az ILIÁ terrorszervezet ellen legkeményebben küzdő Törökországot Katar másodikként követi a terrorellenes küzdelemben, és a szíriai civileket is több milliárd dollárral támogatták.

Miután az USA több milliárd dollárnyi fegyvert adott el Katarnak, érthetővé vált, hogy Katar nem támogatja a terrorizmust. Ez az esemény rendkívül érdekes diplomáciai taktikaként vonult be a történelembe.

Miután Sanafir és Tiran szigetét eladták Szaúd-Arábiának, újabb útvonallal bővült az energiahordozók útja Európába. Ennek fényében kell szemlélni Izrael nem törvényes törekvéseit, melyek keretében a dél-ciprusi görög kormánnyal karöltve keres olajat és földgázt a Földközi-tengeren.

Feltételezhetően az USA és Izrael új energiafolyosót próbál kialakítani az orosz folyosóval szemben. Újabb diplomáciai elhidegülést okozott az, hogy ezek után Oroszország arra hivatkozva, hogy lelőtték az Aszad-rezsim egy gépét, lezárta Szíria légterét a nemzetközi koalíció előtt.

Eszünkbe juthat, hogy a mesterségesen létrehozott katari válság oka vajon nem az, hogy elfedje a tényt, hogy a szigeteket eladták Szaúd-Arábiának. De természetesen a katari válság kirobbantásának oka nemcsak a szigetek eladásának fedezése volt. Kétségtelen, hogy számos oka van ezen kívül is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Még több hír